Sikersztorik

Néhány példa munkánk eddigi "gyümölcsiből"!

Grace sikersztoria új gazdija "tollából"

Grace, - vagy ahogy néha én becézem: Pöti, a gazdi bácsinak meg Ördög:)- , jól van, szépen szokja a kényeztetést. Nagyon aranyos, egyenlőre még, amikor kézbe veszem, az elején bizalmatlan, de hamar feloldódik, dorombol, bújik, és már puszit is oszt! Imádom!!!
Szépen eszik. Használja az almokat mind a 3 szinten, pedig csak egyet mutattam meg neki. Eddig még nem kellett pisit-kakit takarítanom utána. Felfedezte már a házat, de aludni még csak a saját házikójában akar, hiába csalom az ágyra, nem marad fent. Ma este már az ölembe feküdt, békésen, dorombolva, aludt másfélórát! A simizésért cserébe kaptam puszikat is tőle.) Az első nap nagyon félt a tv-től, mára már észre sem veszi. Ha jönnek hozzánk általa ismeretlenek, nem szalad el, ott serte pertél köztünk, de nem engedi, hogy rajtam kívül megfogják. Ami nem is baj! Csütörtökön reggelre úgy elbújt a lakásban, hogy azt hittem meg sem találom! Egyébként szeret bujkálni, de végül előjön, és a házikójában piheni ki a nagy bújócska fáradalmait.
Az elmúlt éjszaka már vadászott is, a játékokat szétpofozta a lakásban, a függönyt egy helyre húzta:) A lépcsőn szaladgál fel, s le. Csak úgy kopog a kis feje, ahogy felgyorsulva, nem tud a bútor előtt időben megállni. Nagyon örülök, hogy végre már keresi a közelségemet. Megfogni bármikor megtudom, nem ellenkezik. Gazdi bácsijával tegnap találkozott először, de semmi gond nem volt, mintha ismerte volna, nem esett kétségbe. Nagyon örülünk, hogy ez a gyönyörű cica a mi cicánk lett! Nagyon aranyos, jó kis cica! Már beszélget is hozzám! Igaz, én is beszélek neki, amikor ébren van állandóan:)
Nem is tudom, emberek hogy tudnak ilyen kicsi védtelen élőlényt kitenni, sorsára hagyni. Kicsikém szemében is látszik a sok szenvedés, de remélem nagyon hamar elfelejti, mi mindenképp azon leszünk.
Majd a későbbikben is jelentkezem, és megírom a fejlődését. Köszönjük, hogy megtalálták és elhozták nekünk ezt a kicsi gyönyörűséget!

Csumpika

Kóbor és becserkészhetetlen ÖRDÖG volt, egész 2011.Jan.5-ig.Amikor is egy száguldozó őrült elüthette, és magára hagyta a hideg, jeges, fagyott hóban. SORS sugallatára találtam rá kiszáradva, odafagyva, utolsó leheletével küzdve az életben maradásához!
Medencetörés, szemsérülés, fagyott mancs és farok. Vesemedence és húgyhólyag-gyulladás. Dr. Vargánál eltöltött 3 nap után haza hoztam, és azóta csodálatos gyógyulás következett, amit megszakítottam egy ivartalanítási művelettel. Most már a kombinált oltáson is túl, az Óperencián belül.....várjuk a leendő gazdi látogatását. Fúzió Rádió riporternője nyomon követte CSUMPI eddigi életét, és jelentkezett GAZDINAK! Veszprémbe kerülne, macskák, és kutyák közé.
Amennyiben nem "tetszik " neki az ottani élet: visszavárom. Ezzel bocsátom el.

Városligetiek

Ezt a két cicát hordóstól tette ki a kedves gazda a Városligetben még 2010 elején ...természetesen zárt macskahordóban.

A Bajza utcai cica család egyik szerencsés tagja, aki már boldog életet él.

Ő drága Vörinka aki csapattagunknál éli boldog életét.
Ő a lakótelepen talált rám vérző fültővel...később sérvet kapott, megműtettük, ivartalanítva egészségesen került az álom gazdihoz.

Ő Marci, ötöd magával került hozzám a gazdi halála miatt. Már Ő is oltva éli boldog életét

Buci, Marci tesókája aki szintén boldogan éldegél.

Ő az én drága saját Wendykém.
Őt még kicsinek akarták kitenni Diósdon az erdőbe mert jött a baba...

Őt a novemberi örökbefogadónkon jutattuk gazdihoz

Egy szaporítótól hoztuk el még 2010. január 1-én... azért menesztette, mert nem tudott szülni...loncsos poncsos kivehetetlen volt szegény és kicsit antiszoci...most ilyen :

A Miii vaa..a képen? Az én drága Sookim és Kupakom!
Sookiet 2010 február elején dobták ki az M3 mellett a térdig érő hóban a kuka mellé... Kupakot meg Edelény felé a tesóival tették ki egy dobozban az út mellé. 1 napig figyelte az emberke, aki végül is elhozta, a benzinkútra... ott háromnak volt gazdija de neki nem...ő kis csúfság volt bélgyulladás, alultápláltság stb...most ilyen lett :))

A váci menhelyes kutyust, pedig onnan vittük egy jó kis gazdihoz. Itt csak összekötők voltunk

Apókát az Illatosról mentettük a kecskeméti Mencsvárhoz. Azóta már gazdisan éli öreg napjait...

Dió egyik állatvédőnk szomszédjánál élt láncon...Ő is a kecskeméti Mencsvárhoz került...

Boxika Gödön kóborolt onnan szedtük össze

Szurikát (bár ekkor még nem volt neve), 2009 decemberében ismertem meg, amikor a paksi ivartalanítási programunk keretében 10 nappal a műtét után én vittem vissza Paksra. A kocsiban egy hangja sem volt, nagyon rendesen viselkedett. Amikor leértünk a menhelyre és bevittem a fűtött kisházba, a nyakamba csimpaszkodva, könyörgő szemekkel nézett rám. A szívem szakadt meg érte, de nem mertem visszahozni, mert nem volt hová elhelyezni. Szomorúan hagytam ott, de megígértem neki, hogy hamarosan érte jövök. Sajnos senki sem vállalta a befogadását, ezért megbeszéltem a családdal, hogy ideiglenesen nálunk lakhat, amíg gazdit találunk. 2010. januárjában végre megérkezett hozzánk. Először nagyon bátortalan volt, de gyorsan feloldódott. Ekkor kapta a Szurikáta nevet, hiszen pontosan úgy nézett, mit azok a vicces kis állatkák. Fürdés és evés után megelégedett fejjel foglalta el a kosarát. Két szintén befogadott vizslám és cicáink is örömmel fogadták. Sokáig szinte a hangját sem lehetett hallani. Én rendületlenül írtam a gazdikeresőket, mindenkivel beszéltem, aki csak szóba kerülhetett, de nem lett gazdijelölt. Időközben annyira összemelegedtünk, hogy már nem is akartam odaadni. Kedvessége, ragaszkodása mindenkit levett a lábáról. Nagyon szép kutyus lett, hízott és a szőre is teljesen lecserélődött. Teljes jogú tagjává vált a családunknak. Tiszteletbeli vizslává választottuk, és azóta lelkes résztvevője a Vizslatúráknak is. Nem kell aggódnom, hogy eltűnik, hiszen nem mozdul el mellőlem szinte soha. A hozzánk járó gyerekek nagy kedvence, mindig vevő egy kis kényeztetésre, és ha a kisebbek kicsit vehemensebben nyúlnak hozzá, még akkor is ő kér bocsánatot. A jó házikoszt a gyengéje, de még a gyógyszerért is sorbanáll, olyan lelkes. Átvette a ház őrzését is, mindent észrevesz és megugat. Remélem még sok időt tudunk együtt eltölteni, hogy rosszul kezdődő kis élete után boldogságban és szeretetben élhessen.

Rockerka, a nyóckerben a Horváth Mihály téren rohangált, majdnem elcsapták a Baross utcán... nem jelentkeztek érte, se chip se tetoválás...ma már boldogan él harmad magával

Töti, 2 éve a nagy nyári essőzéseknél találtuk a lépcsőnk alatt...Ő is itt ragadt... :)

Nyafi, akit a jó öreg nyóckerből mentettem...